Fiatal, elegáns, hibátlan testtartású, jó mozgású, tiszta és bájos tekintetű, megbízható, szófogadó és kitartóan ül az “anyós ülésen”-szereti a vadászatot és támogatja annak sikerét és többek szerint szőke és önfejű.

Gondolhatják, nem valami házassági hirdetésben olvastam az alábbi sorokat, hanem a vadászkutyám viselt dolgairól lesz szó.

Nehéz leírni egy kutyás novellát, mert avatott tollforgatók, már előttem, nagyszámú kutyás művet, könyvet írtak

A helyett, ezen siránkoznék, belevágok.

Társaságon belül is azt hallja, meg az újságokban is úton-útfélen azt olvassa az ember, hogy “Eb a vadász, kutya nélkül!” meg azt”Vadászni lehet, de kutya nélkül nem érdemes!” és a többi megjegyzés, ami lehet igaz, de a társágok többsége erre nem fordít figyelmet, sőt egyes tagok kifejezetten rosszul állnak a kutyás vadászokhoz.  Mint minden általánosítás ez is sántít, mert vannak vadásztársaságok, amelyek kifejezetten jól állnak a vadászkutyával vadászókhoz.  Rövid írásomban a kutyás vadászat árnyoldalaival foglalkozom.

Kutya fajtáját tekintve golden retriver. Csak röviden a fajta névben is szerepel angolul a “golden” aranyos szőrzetet, a “to retrieve” visszahozni, apportírozni, a jelentése. Az angolok megengedhettek két vadászkutyafajta kitenyésztését, tartását, a pointert, amely állta a vadat, valamint a retrivert, amely visszahozta a leesett vadat. Ezzel magyarázható, nem állja a vadat, de mindent visszahoz és apportíroz.

Előfordult, kedves Editkénk, bájosan, fiatalosan, a fácánt apportírozó kutyát kergetve, igyekezett attól elvenni a “zsákmányt”. Nem nagy sikerrel. 

Őkelme az önfejűségét, tetetett süketségét hím ivarának köszönheti, minden alkalommal tisztázni kell ki az Úr háznál.

A fajtáról, annak kialakulásáról már több kötetetre terjedő könyvet, cikkek sokaságát, írták. Így ezekről. bővebben nem írok, divatos kifejezéssel élve, a honlapon rajta szerepel.

Mindenki szerette ezt a”csepp”-kutyát, de különösen a hölgyek. Botrányig kényeztették. Nevét is a szomszéd asszony ragasztotta rá, amelyet jó falat reményében, elvállalt. 

Oly kitartóan és kínálkozva jelentkezett nekik, elébük állt, melléjük ült, a lábukhoz feküdt, és közben félénken, szelíden, kezet-lábat csókolt és tekintetével szinte szerelmet vallott egy-egy soha nem látott falat reményében. Minden típusú műanyag zacskó felkeltette figyelmét különösen, ha nő vitte, akkor morcos gazdi legyen a talpán, aki az élelemkoldulásból visszaparancsolja az éhenkórász kutyáját.

Amíg nő volt a társaságban, a kutya a legnagyobb fokú jó érzés között élvezte a folytonos simogatást, a kertben ki nem fogyott, a barátságot kifejező farkcsóválásból. A férfiakkal másként volt. Megszokta, itt teljesíteni kell a parancsszavakat, ilyenkor ő volt a tökéletes engedelmesség. Mindaddig, amig”kézben volt”-azaz, amíg keményszavú, fegyelmet tartó gazdával volt dolga,

A címben szereplő “szőke nő” elnevezést nem mindennapi körülmények között kapta. Vadászatra indultam egy téli kopogósan fagyos korai hajnalban, amikor tél igazi fagyos arcát mutatja, és mintegy fogai között tartja a hideget, a közeli benzinkútnál tankoltam, majd bementem fizetni a jó meleg előcsarnokba. Közben a kutya az első ülésen fegyelmezetten, szabályosan ült. Bent a fizetés után, még bőségesen volt időm, nézegettem az autós csecsebecséket, majd a bent lévő benzinkutas megszólalt” A szőke nő egészen jól tűri”. Egy pillanatra gondolkodóba estem, miféle szőke nőről van szó?  Azután rájöttem, csak a kutyát láthatja így bentről, röviden válaszoltam”Ha vadászni akar, jönni, akkor tűrni kell neki, mert különben viszem haza!” 

A kutya, amikor az első alkalommal volt kint a területen rendesen kiviselkedte magát. Az első megpróbáltatás a két hajtás közötti autóra történő felrakása volt. Sehogy sem értette, mit is kell tenni-e, mikor a gazdi lent, van? Egyes élcelődő Pecások, halk megjegyzéssel fűszerezték ténykedésemet, majd amikor leugrott a kocsiról a kutya, egyenesen a nyakamba kötött ki, és együtt borultunk be a csalánosba. Produkciónkon többen derültek.

Vadászat közben a lőtt fácánokat, szépen kereste parancsra egészen a gyűjtő kocsihoz, vitte, és itt apportírozta. Aki látta, el volt ragadtatva a teljesítményétől.

Sok országban, így Angliában, a skandináv országokban, Svájcban, az USA-ban és Kanadában a retriverek régóta megbecsült vadászkutyák.

A hagyományosnak mondható apróvadászat mellett, a nagyvad vadászatánál, vércsapán történő utánkeresésre megtanítható. Sok országban, az elejtett vagy sebzett őzet velük kerestetik meg,

 Hazánkban gyakran összetévesztik a kuvasszal. Még “szakemberek”is gyakran kérdezik, mikor szoktam otthon megkötni láncra, vagy ha a városban elengedem, miért nem teszek rá szájkosarat?  Ezekkel az emberekkel fölösleges vitába bocsátkozni. 

A retriverek kifejezetten nyugodt vérmérsékletű, gyerekszerető, emberbarát kutyának számítanak. a “gyerekszeretetük” azt jelenti ingerküszöbük, nagyon magas. A család kedvence jól tűri, ha a gyerekek durvábban nyúlnak hozzá, vagy lefröcskölik. Évszázadokon keresztül arra tenyésztették, hogy erős álkapcsát nagyon óvatosan használja. A “puhaszájúnak” nevezhető fajta, ezért őrző-védő kiképzésre nem igazán alkalmas.

Szólni kell még arról, mivel vizes élőhelyre, vizivad visszahozására tenyésztették ki ezt a kutya fajtát. Így minden vadászat alkalmával- hőmérséklettől függetlenül-munka közben 4-5 alkalommal megfürdik. Törekszik arra, hogy piszkos fehér, sáros színt vegyen fel a bundája. Ezt, a jó szokását városokban is követi. Speciális víztaszító szőrzetét felhasználva e fajta, minden az úton található víztócsába, pocsolyába belefekszik, dagonyázik.

Több alkalommal, ezt a genetikai tulajdonságot felhasználva, még külön “tanítják”is egy-egy pocsolyában való fürdésre a retrivert.

 Nem kell elfelejteni, bár a golden szeretetteljes házi kedvenc, alapjában azért munkakutya, amely vadászati célokra került kitenyésztésre.

A kutyás szakirodalom a világ egyik legjobb elhozó kutyájaként emlegeti. Kitartóan hozza az apróvadat, fáradhatatlanul rója a gazosokat, bokrokat, csenddereseket, egyszóval ahol fácánt, vagy nyulat találhat.

Néhány kézmozdulattal irányítható, néhánykor százméterekre elhozza a lelőtt vadat.  A vadászaton jelenlévő kutyák és a szakirodalomban leírtak között nagy különbség van. Ez a látszólagos ellentmondás azzal magyarázható, ezek a kutyák igénylik a napi 0, 5 -1órás foglalkozást.

Sok vadászt nem hajlandó időt, pénzt áldozni a kutyájára. Hiszen az egyszeri beruházással és foglalkozással 10-15 évre kapunk kiváló vadásztársat. Még akkor nem szóltam arról, mennyi szép élményben részesíti gazdáját, akkor, amikor kutya nélkül -óvatos becslés szerint is, az apró vadállomány 20-30% elvész.