Vadászati Információs Portál Kulturális Melléklete
Vadászati Információs Portál Kulturális Melléklete
Képzőművészet
 
Irodalom
 
Porcelán festők
 
Kiállítások
 
Kultúrális információk
 
Vadásztörténetek
 
Természetfotó
 
Vadász videók
 
Kultúrális szervezetek
 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

 
Pintér Norbert
Pintér Norbert : Trófeáim

Trófeáim

  2007.07.10. 09:08


Családom néhány éve ijedten ismerte fel a bennem rejlő, kórosan túlfejlett trófea kultuszt.
Ahogy szaporodtak lakásunkban a horgászati, vadászati relikviák, úgy pislogott egyre sűrűbben feleségem, de a pohár csak akkor telt be, amikor a konyhaszekrény tetején matatva -nem tudom, hogy mit kereshetett ott -, belenyúlt egy nyitott szájú csukafej preparátumba.
Aki látott már ilyen ragadozót, az nagyon jól tudja, hogy ennek a halnak sűrűn álló, befelé hajló, tűhegyes fogai vannak. A csuka ezzel ragadja meg a kárászt, vagy a bodorkát, s ilyenkor bizony már nincs menekvés. Ezt megtapasztalta Tutajos a Tüskevárban, s ezzel az élménnyel gazdagodott nejem is, amikor tapogatózó ujjai, a kitátott csukaszájba tévedtek.
Feleségem hosszan ugrándozott, s miközben hangosan visított, a vízi ragadozó koponyája makacsul lógott a mutatóujján. Hosszas mosolyszünet után állt csak helyre a családi béke, de innentől kezdve fenntartással kezelt minden további állati eredetű emléket.
Pedig az idő múlásával, azok szépen sokasodtak.
Horgászként pikkelymintákat dugdostam a könyvek lapjai közé, s hatalmas tavi kagyló gyűjtögette íróasztalomon az aprópénzt. Vízparton talált kiszáradt, mocsári teknős páncél hintázott az ablakpárkányon, színültig telve kapitális pontyok bognártüskéivel. A falon méter feletti csuka feje ásított, mellette folyami harcsa hosszú bajszú preparátuma tátotta a száját.

Vadászként elsősorban bőr, majd a csontemlékeim gyarapodtak. Emlékszem, amikor az első bakom trófeáját akartam, valami jól látható helyre elhelyezni, lehetőleg a legtöbbet látogatott nappali szobánk falán. Hosszadalmas küzdelem, és a családi konzílium összehívása után, végre kaptam egy sarkot, - az előszobában, Csak ide fúrhattam fel a pajzsra erősített trófeát.
Feleségem sejthetett valamit, hiszen az elmúlt évek alatt szépen lassan, saroktól sarokig megtöltötték a falat csontemlékeim. Manapság az előszoba egyik falát agancserdő díszíti, másikon vaddisznó agyarak ívelnek bronz tölgylevelek alá szorítva. Aranyérmes rókakoponya vigyorog egy széles tölgyfalapon, míg két oldalán fehérre főzött nyest, és borzkoponyák néznek unottan.
S a koponyák mellett persze ott voltak a bőrök is. A nagy harcsám szürke bőréből kikészített kéttenyérnyi emlék még nem gerjesztett vitát annak idején, de amikor a méteres angolna bőrt mellé akasztottam:
- Fúj kígyó! – felkiáltással egyértelműen értésemre adták, hogy vagy a „kígyóbőrnek”, vagy nekem mennem kell.

A halak mellett madarak is voltak. Két olyan alkalomra emlékszem, amikor tollas emléket próbáltam vadászéletemben felállítani. Mind a kettő első volt az elsők között.
Lassan két évtizede, hogy legelső vadamat, egy Mátyást terítékre hoztam. Nem voltam még vadász - nős sem -, csak lelkes suhanc, de ma is emlékszem, hogy milyen örömmel téptem ki a szárnytükör égszínkék tollait, tönkre silányítva ezzel a szajkótrófeát. Szerencsére a másikat már vadőri segédlettel s bicskával, a könyökizületet átvágva sikerült birtokba vennem. A csont, és rajta az a kis bőr hamar megszáradt, s a szajkóforgó kalapom dísze lett.
Nagyon szerettem ezt a fejfedőt. Ez is az első volt a kalapjaim sorában, s teljes meggyőződéssel úgy viseltem, hogy biztosan tudtam - nagyon jól mutatok benne. Sajnos tanulmányaim miatt sokáig nagyszüleimnél időzött a ruhásszekrényben, s amikor hónapokkal később elővettem, a tollak idétlenül fityegtek az oldalán. Még ma sem értem, hogy a molyok hogyan tudtak akkora lyukat rágni rajta úgy, hogy közben elfogyasztották a mumifikálódott könyökizületet is.
Jó néhány évvel később, amikor első szalonkámat hazaszállítottam a preparátortól, már előrelátóan beszereztem egy légy- és molyirtót, az avarszínű tollak megóvásához. A madarat egyik ismerősöm vitte el meglepetésképpen kikészíttetni - műkedvelő komája barátságból végezte ezt a munkát -, s mi tagadás, ez a meglepetés nagyra sikeredett.
Az emléknek kikészített madaramhoz hasonlóan. Szegény nem is fért vissza maradéktalanul a bőrébe. Hasából madzag lógott, lábából drót állt ki, s üvegszemei majdnem a feje tetején bámészkodtak. A félresikerült torzó lakkozott falapon, maréknyi műfűben tollászkodott. Iszonyú volt a látvány, s amikor néhány héttel később egy takarítás szele lesodorta a polcomról, törött csőrű emlékemet megkönnyebbülve hajítottam ki.

A vadászat során összegyűjtött bőr relikviáim már nagyobb sikert arattak. Hamvas málú rókaprém, narancs torkú nyest gerezna, s a csíkos fejű szürke borzbőr mellett, pöttyös dám, tömött bundájú őz és hosszú sörtéjű vaddisznóbőr kellették lakásszerte magukat.
S a problémák itt folytatódtak. Amíg a tiszta csontok szagtalanul porosodtak a falon, a frissen kikészített bőreim - valljuk be férfiasan -, kezdetben iszonyú szagot árasztottak. Hiába raktam ki őket napközben az erkélyre, az esti párától féltve mindig visszakerültek valamelyik szobába, s kipárolgásuk folyamatos fintorgásra késztette családomat. Némi közelharc, s no meg persze a múló idő megoldást hoztak, de amikor a tompuló szagok után megjelentek az elhullott szőrszálak, ismét fellángoltak a családi viták.
A ragadozók bundájával nem volt gond. De bizony a vaddisznóbőrömet vékonyra faragta a túlbuzgó szűcs segéd, és az átvágott tövű sörték, nem tudtak kapaszkodni. S hiába volt minden! Mintha a közelgő tavaszt érezte volna nagy kanom bőre, naponta maréknyi fekete szőrszálat hullatott.
Türelemmel viseltük hiábavaló vedlését, de amikor anyósom ittjártakor rálépett az egyik öklömnyi körömre, elfogyott a türelem. A kedves Mama sivalkodva korcsolyázott végig a lakáson, talpa alatt a kiszáradt csülökkel, s viharos piruettjét az előszobafal állította meg. Vadkanom bőrét statáriálisan, és azonnal kihajították.

A következő áldozat az őzbőröm volt. A téli hideg sűrűre tömte az öreg suta bundáját, s bár az öreg Mauser jókorát tépett rajta, a szűcs szépen összeöltötte azt. Már a hazahozás közben ott felejtett néhány csipetnyi szőrt az autó kárpitján, s önkéntes adakozása sajnos itthon is folytatódott. Pedig úgy vigyáztunk rá, mint egy hímes tojásra. Nem raktuk a földre, hogy meggondolatlan lábak tiporják, ehelyett az ülőgarnitúrát díszítette. Egészen március 19.-éig.
Nagyon pontosan emlékszem erre a dátumra. Feleségem színházba készült a lányokkal, s valami hirtelen ötlettől vezérelve leheletnyi, gyöngyházfényű lakkot kent indulás előtt a körmeire. Fekete bársony kosztümjében az őzbőrön ülve pingálta kezeit, aztán mit sem sejtve kabátot húzott, s a gyerekeket maga előtt terelve, taxiba ült.
A továbbiakat már csak lányaimtól hallottam, mert oldalbordám néhány napig nem állt velem szóba. A színház ruhatárában leadták kabátjaikat, s kart karba öltve kisétáltak a hatalmas előtérbe, ahol hatalmas csillárok ontották a fényt, s emelték a pompát. Néhány érthetetlen mosoly, majd a hangossá vált vidámság után itt derült ki, hogy nejem előröl egy kifogástalan üzletasszonyt mintázott, míg hátulról, nos hátulról leginkább Tarzan hitvesére emlékeztetett.
Az öreg suta bőre lapockától térdhajlatig, válltöméstől csipkedíszig beledolgozta dús bundáját a bársony estélyibe. A műsorra tűzött dráma így a színpad helyett itthon bontakozott ki, ráadásul több felvonásban. Az őz bőre követte a vaddisznóét.

Ezután sokáig nem próbálkoztam további vadászati emlékek hazahozatalával. Kivételt talán csak a kapitálisnak mondható borzom bundája jelentett. Volt már ugyan egy a birtokomban, mi több, azt még a családi közvélemény is elfogadta, de ilyen hatalmas öreg hímet ritkán lehet puskavégre kapni. Már amikor szuszogva beemeltem a terepjáróba tudtam, hogy - ha kell, akkor titokban, de - kikészíttetem. Pedig mennyit fintorogtam, amíg bundájából kifejtettem, a veszedelmesen szúró kétmaroknyi szerbtövist, s a másnap sem volt üdítőbb, amikor türelmesen megnyúztam.
Néhány héttel később, amikor hazavihettem a hatalmas - s tegyük hozzá nagyon szépen kikészített - gereznát, egy kedves baráti meghívásnak eleget téve, éppen a hegyekbe indultam vadászni néhány napra. A borzbőrt - tekintettel annak markáns illatára -, levittem a pincébe, s ott - hogy ne koszolódjon -, rádobtam a nyarat váró fűnyíró fogantyújára. A vadászatot nem részletezem. Esett egy gímvad, pár süldő, s egy fiatal borz, hibátlan, télre készülő bundában.
Körbeálltuk, megcsodáltuk, dicsértük, s én titokban mosolyogtam a lelkesedésen. Látnák csak az enyémet! Az, tekintettel a közel tízkilónyi súlytöbbletre, jóval nagyobb bőrrel ajándékozott meg. Segítettem legombolni a szürke kabátot, s amikor kiterítettük, csak akkor láttam igazán, hogy milyen kivételes nagyságú trófea vár otthon.
Amikor hazaértem, gyorsan lesiettem a pincébe. Gereznám ott lógott, s én már alig vártam, hogy ágyam elé teríthessem. Csakhogy volt egy kis probléma. Az öreg hím páncélszerűen vastag bőre szépen megszikkadt az egy hét alatt, s kopogósra száradva egy tökéletes U betűt mintázott.
A bőr makacsul ragaszkodott az elnyert formájához, és szó szerint hajthatatlannak bizonyult. Pedig mindent megpróbáltam! Először óvatosan, később aztán egyre türelmetlenebbül, ami végül egy kellemetlen roppanáshoz vezetett. A hatalmas bőr kettétört! A guta majd megütött, s bizton állíthatom, szakállam ekkor kezdett el őszülni!

A múló évek lassan feledtették balsikerű kísérletezéseimet, így sokáig csak a tisztára főzött csontok jelentettek számomra, értékelhető trófeát. Egészen tavaly novemberig.
Ekkor ugyanis egy jelentékeny csigákat viselő derék muflonkost sikerült terítékre hoznom. Barátaim irigykedve tapogatták a szépen barázdált trófeát, s a vadászház kandallója előtt ülve arról győzködtek, hogy muflonomat faragott tölgyfalapon, teljes szüggyel kell kikészíttetni. Hallgattam a csábító szóra, így aztán a gyönyörű, nyeregfolt nélküli, vastag gyapjú fekete bőrt a lapockák mögött kettévágva, felkerestem a szomszédos városka preparátorát.
Több szépen kikészített bőrével találkoztam már a baráti társaságunkban, s biztos voltam benne, hogy kosom szőre sohasem fog hullani. A megrendelés rögzítésekor ugyan elakadt a lélegzetem a vállalási ár hallatán, de gondolva a többiek irigykedő pillantására, pontot tettem az ügy végére. Pedig egy közepes bak árát kérte a mester, én azonban úgy éreztem jól döntöttem. Ekkora trófeát érdemes méltó módon kiállítani.
Jó másfél hónap múltán értesítettek: mehetek a kosomért. Azonnal autóba ültem, s nem sokkal később, bizony megilletődve számolgattam a szarvak évgyűrűit. Muflonom a sarokba támasztva kellette magát, s én a hosszú várakozás után elbódulva a találkozástól, szó nélkül fizettem. Volt ugyan némi felár a szépen faragott tölgyfa tábláért, de gondoltam üsse kő, ilyen vadat csak egyszer lő az ember.
Otthon hosszan igazgattam a falon lógó trófeát, de valami minduntalan zavart a látványban, ahogy hátraléptem. Vajon mi lehet a baj? A muflon nem válaszolt, csak nyakát előre nyújtva, meredten bámulta a szemközti falat. Én is bámultam, aztán rájöttem.
A kikészítés alatt megnyúlt a nyakbőr, olyannyira, hogy a szarvak hegyétől kidörzsölt szőrmentes folt, jó tenyérnyivel lentebb került a preparátumon. Hitetlenkedve bámultam a hattyúnyakú torzszülöttre.
Mint utóbb kiderült, a sablonnak használt műanyag test eredetileg őzpreparátumok készítéséhez volt rendszeresítve, de a vállalkozó szellemű mester úgy gondolta, jó lesz a muflonomhoz is. Hát nem lett jó!
Gyerekeim tapintatosan hallgattak, bár tüntetőleg forgatták a Brehm lapjait, gondolva, hogy közösen majd csak kitalálják, hogy tulajdonképpen mit is lőttem.
A vadászcimborák azonban már nem voltak ilyen kíméletesek. Hangosan röhögtek a félresikerült fércmunkán, s ezen mulatnak még ma is, bár minden látogatásuk alkalmával gratulálnak vadamhoz.
Szerintük igazi kuriózum a hattyúnyakú vadjuh, s noszogatnak, hogy ajánljam fel a Természetrajzi Múzeumnak, beírva ezzel nevemet a nagy felfedezők könyvébe.
Érdemes lenne. Hiszen ilyen állat nincs is!

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre